– Tagadja, hogy megcsókolta a Chelsea-mezt?
– Az egyetlen trikó, amelyet valaha is csókkal illettem, az ukrán válogatott meze volt – mondta Sevcsenko.
– A mérkőzés felvételei mégis azt mutatják, hogy a gólja után felhúzta a pólóját és a szájához emelte.
– Az igazság az, hogy amikor betalálsz az ellenfél kapujába, és ünnepelsz, elfelejtesz mindent, nem gondolod végig, mit csinálsz. Az azonban biztos, hogy a vasárnapi mozdulat nem csók volt: talán felhúztam a mezemet... Tényleg csóknak tűnik, de ez csak egy szimpla gól utáni reakció, esküszöm. Eszembe sem jutott ilyesmit csinálni.
– Azt állítja tehát, hogy a Milan-szurkolók félreértették a mozdulatot.
– Mit gondol, mivel loptam be magam a szívükbe? Tán a gesztusaimmal? Vagy a piros-fekete mezre nyomott csókokkal? Nem, nem emiatt szerettek meg, és még csak nem is azért, mert hűséget fogadtam volna nekik. Kizárólag a pályán nyújtott teljesítményem és a szurkolók iránti tisztelet számított. Hét évet nem lehet kitörölni az ember életéből, a Milan mindig is a szívem csücske marad. Hiába próbálkoznak egyesek, itt nincs miről vitatkozni, nem vagyok talpnyaló!
– Akkor beszéljünk másról: hogy érzi magát Londonban?
– Első benyomásaim fantasztikusak. Valóban gyönyörű a város, különösen a parkjai lenyűgözőek, sajnálom, hogy eddig kevés időm volt turistaként felfedezni. Egyvalami zavar csupán: az esős időjárás.

– Térjünk rá a Chelsea-re: mit gondol edzőjéről, José Mourinhóról?
– Rendkívül intelligens ember, mindig igyekszik megtalálni a hangot a játékosaival. Valamicskét beszél olaszul is, így tud segíteni, hogy az angol nyelvtudásomat fejlesszem, vettem is már tőle néhány órát.
– És mit vár öntől a pályán a nyelvtanára?
– Hogy játsszam elöl, anélkül, hogy túl gyakran visszamennék védekezni. Ez nem az én stílusom, az én hozzáállásom mindig is azt diktálta, ha szenved a csapat, inkább menjek hátra segíteni a többieknek, mint hogy elöl várjam a sült galambot.
– A Szuperkupa-döntőn jobbára csak szenvedett a csapata, és kettő egyre alul is maradt a Liverpoollal szemben. Ön azonban rögtön megszerettette magát a Chelsea-szurkolókkal: góllal mutatkozott be.
– A találatnak én is nagyon örültem, és őszintén sajnálom, hogy végül ez sem bizonyult elegendőnek a sikerhez. Itt volt a visszavágási lehetőség a kétezer-ötös Bajnokok Ligája-döntőért, amikor a Milan színeiben a vesztes oldalon játszottam, éppen a Liverpoollal szemben, ám ez most nem sikerült. Ha azonban azt nézzük, hogy a piros-feketéknél is a Parma elleni vesztes Szuperkupa-döntővel indítottam, a vasárnapi vereséget kedvező előjelnek is vehetjük.
– Tudja-e, kit akarnak az ön helyére szerződtetni a Milannál?
– Ronaldóra gondol? Igen, ő még mindig nagyszerű labdarúgó. De nem tetszik nekem, hogy az én pótlásomról beszélgetünk. „Seva” nem játszik többé a Milanban, felejtsük hát el ezt a témát. A piros-feketékkel való kapcsolatom örökre megmarad, ahogy Olaszországot sem fogom elfelejteni, de értsék meg, Sevcsenko nincsen már ott többé.

Forrás:NSO